Suzuki Liana bemutató

Mint a címből is kitűnik, Ignisből ültem át Lianába. Egy ideje már barátkoztam a típussal, nem túl gyakori szerviz látogatásaim alkalmával kóstolgattam az autó méreteit a szalonban. Aztán kaptam egy meghívót az egyik kereskedéstől, hogy nyílt nap lesz – bohóccal, ugráló várral. Mivel eredetileg nem szándékoztam még autót cserélni – az Ignis éppen csak 2 éves volt és teljesen elégedettek voltunk vele– az ugráló vár volt, ami megragadta a figyelmem, mivel a lányom imádja. Családilag megjelentünk a szalonban, ahol a lányom nagyon élvezte a játékot – közben a feleségem felfigyelt a reklámszövegre, hogy mekkora kedvezményt adnak a raktári készletre. Némi unszolás, majd tájékozódás, próbakör után beadva a derekamat, megrendeltem egy szép metálbordó Liana 1.6 GS-t. Azt már most elmondhatom, hogy nem bántam meg.

Ennyi bevezető után lássuk az autót. Már ahogy beleül az ember tágasabbnak érzi az Ignis után. Mivel nem vagyok kis darab, nálam az Ignis vezetőülése koppra hátra volt tolva. Nincs ez másként a Lianában sem, de a hátam mögött már nem kell cipőkanál, hogy valaki beférjen. A vezetőülésben elhelyezkedve kicsit más a kép, mint azt az Ignisben megszokhattuk. A kormány magasságban állítható, és természetesen a vezetőülés magassága is szabályozható, akár benne ülve is. Ez az Ignisnél csak a leeresztésre igaz. Az Opelből ismerős kapcsolók helyét Toyotás kezelőszervek vették át. A baloldali bajuszon helyet kapott a ködhelyzetjelző kapcsolója is, a jobboldalin jól megfér együtt az első és a hátsó ablaktörlő kapcsolója. Az első ablaktörlőnél szabályozható az intervallum, a hátsónál van folyamatos és szakaszos törlési lehetőség is.Szimpatikus, hogy szinte mindent a kormányról, illetve a bajuszkapcsolókról lehet szabályozni, számomra egyedül a ködfényszóró kapcsolója hiányzik innen – ami sajnos a műszerfalon sem kapott kontroll lámpát. Ez a régi Swiftben megszokott helyen található, szomszédja a tükörfűtés kapcsolója. Az audió rendszer is a kormányról vezérelhető, ha nem is olyan jól hozzáférhetően, mint az új Swiftben, de azért meg lehet szokni.

A gyári zene nem is hasonlítható az Igniséhez, küllemre is csinosabb, de a lényeg a hangzás. A hat hangszórónak köszönhetően végre nem hiányoznak sem a basszus, sem a magas hangok. A basszus hangok életre keltésében jelentősen kiveszi részét az első ajtókban található két hangszóró. A természetesen nem versenyezhet egy profi erősítőt és szubcsövet felvonultató hifivel, de az átlagos igényeket tökéletesen kielégíti.
A fejegység alatt szintén nem szokványosak a szellőzés kezelőszervei sem. Nagyon dekoratívan ötvözték a külső forgórészt a belső nyomókapcsolóval. A kezelést jelentősen könnyíti, hogy nem a szokásos bovdenes a vezérlés, hanem elektromosan viszik a jelet a beavatkozás helyére a szervomotorokhoz. A szellőztetés intenzitását nyolcfokozatú ventilátor segíti a kívánt mértékűre beállítani. Amellett, hogy még kisebb orkán keltése sem okoz gondot, ráadásul még csendes is – teljes gőzzel dolgozva sem hangosabb, mint az Ignisé hármas fokozaton! További hasznos szolgáltatás, hogy az első ülések alatt a hátsó lábtérhez is direktben vezetik a levegőt. A szellőztetés kezelőszervei alatt található a hamutartó és annak fedele alatt a szivargyújtó. Elegáns megoldás, hogy a hamutartó fedél csillapítottan nyílik. Ugyanezt nyújtja a három ajtó feletti „majréfogantyú” is. A vezetőnél – az Ignis GS felszereltségnél megszokott módon – napszemüveg tartó kapott helyet.

A Lianában mind a négy ablak elektromos mozgatású, így megoldódott az a problémám, hogy a lányom menet közben ne tudjon játszani a hátsó ablakkal. Azért a vezető ablaka felfelé is lehetne automata. Aki extra fogyasztót szeretne használni (hűtőláda, mobiltöltő) az további 12 V-os csatlakozót talál a kézifék mellett.

Az Ignisből megszokott nagy ajtózsebek ugyan hiányoznak (hátul nincs is ajtózseb), azért itt is lehet pakolni. Az utasülés alatt sokkal mélyebb fiók kapott helyet, simán belefér az összes térkép és három láthatósági mellény (végre nem kell gondolkodni az elhelyezésről – nem zavarja senki szemét, mégis kéznél van). A hamutartó alatt a CD lemezek tárolója kapott helyet, előtte pedig két pohártartó, melyeknél még a különböző méretű poharak stabil rögzítését is megoldották.

A belső tér kényelmének ecsetelése után lássuk a csomagteret. Itt sincs szégyenkezni valója a Lianának. Igaz, hogy papíron csak 43 literrel nagyobb az Ignisénél, de a pakolhatósága lényegesen nagyobbá teszi. Az Ignisnél egy bőrönd mellé már csak kisebb szatyrokat tudtam berakni, a Lianába simán befér a bőrönd mellé két méretes sporttáska is. Az ülések elfektetésével pedig nagyobb méretű tárgyak szállítása sem okoz gondot. Ezen persze még javíthattak volna, ha a Wagon R+ teljesen síkba fektethető megoldását alkalmazzák, nem pedig az Ignisből ismerőset. Szerencsére itt nincs akkora szintkülönbség a csomagtér alja és a lehajtott háttámla síkja között.A kötelező tartozékok egy része (vontatókötél, égőkészlet, mentődoboz) simán berakható a pótkerékhez, mert az Ignissel ellentétben a felni külső résszel lefelé van rögzítve. Az emelő és kerékkulcs külön helyet kapott a csomagtér oldalán.

Mielőtt megnézzük, milyen vezetni a Lianát, érdemes vetni egy pillantást a motortérbe.

A magyar Suzukik tulajdonosainak kicsit fura, hogy a motortér nincs színre fújva. Ezzel a gyár spórol egy keveset, de egy Suzuki motorház tetejét úgysem nyitogatja az ember. A Sedanra vágyóknak rosszabb hír, hogy a csomagtér fedele sincs belülről színre fújva, ami engem már zavarna, szerencsére az enyémnél nem spórolt a gyár. Ennél persze sokkal lényegesebb eltérés az Ignishez képest, hogy a kuplung és a szervokormány hidraulikus működtetésű. Emiatt a kuplung kellemesen könnyű járású lett, a kormány pedig maga az álom. Könnyen jár és az autót precízen arra irányítja, amerre a vezető akarja. Az Ignisnél tapasztalható hátsó futómű pattogást sem produkálja az autó. Igaz, hogy az Ignis merev hátsó hídja helyett a hátsó kerekek független felfüggesztésűek, hossz- és kereszt lengőkarokkal. Az autó stabilitását tovább növeli a ( GS felszereltségnél széria ) 195/55 R15 Yokohama abroncsok igen jó tapadása.
Az Ignis 165/70 R14 Continental-ja után a Yokohama maga az álom! Durvább induláskor sem tett kísérletet a kipörgésre, fékezéskor már csak az ABS miatt sem tudott blokkolni, de a jó tapadás miatt az ABS meg sem nyikkant, mégis igen rövid távon megállt az autó.
7 fok alatt persze a legjobb nyári gumi sem veszi fel a versenyt a téli abroncsokkal. Mivel az én pénztárcám sem kimeríthetetlen, ezért az Ignisről megmaradt 165/70 R14 Barum Polaris2 lett felszerelve a hozzá vett acélfelnivel. Tehettem ezt azért, mert a nyári guminak váltómérete és a felni is csak szélességében tér el a gyári acélfelnitől, minden más mérete azonos. Bár eleinte tartottam a túl keskeny gumi stabilitást rontó hatásától, de kellemesen csalódtam. Az autó stabilitásának romlását nem érzékeltem sem gyorsabb kanyarvételnél, sem autópályán 190-nél (ennél többet a gumi sebességindexe miatt nem forszíroztam). Volt alkalmam jeges, havas viszonyok között is kipróbálni az autót. A szándékosan elkövetett hibákat (kanyarban intenzív gyorsítás, a kézifékes megcsúsztatás) könnyedén lehetett korrigálni. Az autó kimondottan jóindulatúan viselkedett, még a kevésbé rutinos feleségem kezében is!

Az 1.6-os motorral ugyan nem sportkocsi a Liana (ezt egy családi autótól nem is várom), de nem kell szégyenkeznie. A nagyobb nyomaték miatt szereti az öreguras tempót is, hosszabb emelkedőn sem fullad ki, de azért 3-4000-es fordulat fölött van igazán elemében, ahogy ezt az Ignistől is megszokhattuk. Alacsonyabb tempónál kicsit lomhább az Ignisnél, viszont 100-as tempó fölött már a Liana nagyobb teljesítménye érezteti a hatását. A fogyasztása sem ad okot panaszra. Kizárólagos pesti használatban sem sikerült még 8 liter fölé vinni a fogyasztást (pedig a légkondit is használom rendszeresen), autópályán 130-140-es átlagnál 7,5 literrel beérte (volt benne minden: kis 190-es száguldás, 150-160-as előzések, 110-es vánszorgás a köd miatt). Az 50 literes tanknak és a baráti fogyasztásnak köszönhetően ritkább vendégek lettünk a kutaknál.

Összességében az általam kifogásolt pár apróságot leszámítva nagyon elégedettek vagyunk az autóval. Nem véletlen, hogy 5. lett a Liana a Totalcaros Népítélet tavalyi összegzésekor.

Szöveg és kép: PeterFB , Ignis Klub